Az 5 lépéses folyamat
Ezen az oldalon
Egyértelmű protokoll közted és a modell között
A Mistral függvényhívása egy jól meghatározott, öt lépésből álló folyamatot követ. A protokoll átláthatóságát az biztosítja, hogy minden lépésnek egyetlen felelőse van: vagy te (a fejlesztő), vagy a modell, vagy a felhasználó. Egyetlen lépés sem közös, és egyik sem ambiguus. Szánj időt arra, hogy megjegyezd ezt a munkamegosztást, mielőtt egyetlen sor kódot is írnál: a függvényhívással kapcsolatos hibák többsége abból adódik, hogy a fejlesztő azt várja a modelltől, hogy olyan lépést hajtson végre, amely valójában az ő feladata.
A függvények definiálása (Fejlesztő)
Minden elérhető függvényt egy JSON sémával írsz le: név, leírás, paraméterek, típusok és kötelező mezők. A modell csak ezt a specifikációt látja, a kódodat nem.
A felhasználó felteszi a kérdését (Felhasználó)
A felhasználó természetes nyelven teszi fel a kérdését. Te ezt a kérést elküldöd a Mistral modellnek az elérhető eszközök listájával együtt.
Argumentumok generálása (Modell)
A modell elemzi a kérést, kiválasztja a megfelelő függvényt, és JSON formátumban generálja az argumentumokat. Nem hajtja végre a függvényt – csupán megmondja neked, mit hívj meg és milyen paraméterekkel.
A függvény végrehajtása (Fejlesztő)
A kódod kinyeri a függvény nevét és az argumentumokat a modell válaszából, futtatja a megfelelő függvényt, majd lekéri az eredményt.
A végső válasz generálása (Modell)
Visszaküldöd a függvény eredményét a modellnek. Az beépíti az eredményt a beszélgetés kontextusába, és természetes választ fogalmaz meg a felhasználó számára.
A folyamat részletesen
Ez az öt lépés közvetlenül leképezhető a kódra. Nézzük végig őket egyetlen, szándékosan minimalista példán keresztül: a felhasználó tudni szeretné a T1001-es fizetés státuszát. Ezt a példát használjuk futó szálként a „Python megvalósítás“ blokk végéig, ezért most ismerkedj meg az azonosítóival.
1. lépés: Te definiálod az eszközöket
tools = [
{
"type": "function",
"function": {
"name": "get_payment_status",
"description": "Retrieves the status of a payment given its transaction ID",
"parameters": {
"type": "object",
"properties": {
"transaction_id": {
"type": "string",
"description": "The unique transaction identifier (e.g., T1001)"
}
},
"required": ["transaction_id"]
}
}
}
]
Itt semmi sem végrehajtható kód: ez csupán egy leírás. A modell megtanulja, hogy létezik egy get_payment_status nevű függvény, mit csinál, és hogy egy transaction_id nevű, string típusú paramétert igényel. Soha nem tudja meg, hogyan van implementálva a függvény.
2. lépés: A felhasználó felteszi a kérdését
messages = [
{"role": "user", "content": "What is the status of payment T1001?"}
]
3. lépés: A modell generálja az argumentumokat
from mistralai.client import Mistral
client = Mistral(api_key="your-api-key")
response = client.chat.complete(
model="mistral-large-latest",
messages=messages,
tools=tools
)
# The model returns a tool_call:
# function.name = "get_payment_status"
# function.arguments = '{"transaction_id": "T1001"}'
A modell kinyerte a „T1001“ értéket a mondatból, és a megfelelő mezőbe helyezte. Vegyed észre, hogy az arguments stringként érkezik, nem szótárként: ezt a részletet a következő lépésben kezeled majd.
4. lépés: Te végrehajtod a függvényt
import json
tool_call = response.choices[0].message.tool_calls[0]
args = json.loads(tool_call.function.arguments)
result = get_payment_status(**args)
# → {"status": "paid", "date": "2026-03-15"}
5. lépés: A modell megfogalmazza a választ
messages.append(response.choices[0].message)
messages.append({
"role": "tool",
"name": "get_payment_status",
"content": json.dumps(result),
"tool_call_id": tool_call.id
})
final = client.chat.complete(
model="mistral-large-latest",
messages=messages,
tools=tools
)
print(final.choices[0].message.content)
# → "Payment T1001 was made on March 15, 2026."
Két üzenet kerül a történetbe, soha nem csak egy: az asszisztens üzenete, amely tartalmazza a hívási kérést, majd az eredményt hordozó üzenet. A tool_call_id köti össze a kettőt. Ha bármelyiket kihagyod, az API elutasítja a kérést, vagy a modell témán kívüli választ ad.
Folyamatminták
A kérés összetettségétől függően ez a folyamat különböző formákat ölthet. A legegyszerűbb eset, amikor nincs szó függvényről: a felhasználó általános kérdést tesz fel – „Mit tudsz csinálni?“ –, és a modell közvetlenül válaszol anélkül, hogy valaha is érintené az eszközöket. Ezt követi az imént végigvett egyszerű hívás: egy függvény, egy eredmény, egy válasz.
A következő két forma érdekesebb. Egy szekvenciális láncolatban a modell meghív egy első függvényt, elolvassa az eredményt, és ennek alapján dönt egy második hívásról – jellemzően először lekéri az ügyfélazonosítót, mielőtt lekérdezné a számláikat. Egy párhuzamos hívás esetén több függvény végrehajtását kéri egyszerre, mert egyik sem függ a másiktól. E két mintának teljes leckéket szentelünk; egyelőre csak jegyezd meg, hogy mindkettő pontosan a fenti öt lépésre épül, csupán ismétlődnek.
Főbb megállapítások
- A függvényhívás egy 5 lépéses folyamatot követ, egyértelmű felelősségi körökkel
- A modell soha nem hajthat végre közvetlenül függvényt – csupán argumentumokat generál
- A kódod a kapuőr: ez dönti el, hogy végrehajtja-e a függvényt vagy sem
- A függvény eredményét visszaküldjük a modellnek, hogy az természetes választ fogalmazhasson meg
- A folyamat lehet egyszerű (egy hívás) vagy összetett (szekvenciális, párhuzamos)