Ugrás a főtartalomra
Magyar— Nyelv kiválasztása
Menü

Alügynökök: specializált feladatok delegálása

5. lecke 14 közül Frissítve 2026. november 2. Haladó
Ezen az oldalon
  1. A delegálás elve
  2. Alügynök konfigurálása
  3. Konkrét használati esetek
  4. Jó alügynök tervezése
  5. A Vibe által meghatározott szabályok
  6. Főbb megállapítások

A leckét 2026. november 2-án frissítettük. A példaügynök-fájlok most már a Vibe által dokumentált kulcsokat használják: instructions (nem system_prompt), active_model (nem model), [tools.<tool>] blokkok a jóváhagyásokhoz (az auto_approve kulcs nem létezik egy ügynökfájlban), valamint valódi eszközneveket (edit, nem edit_file; nincs list_dir eszköz). Emlékeztető a 3. leckéből: a safety csak egy vizuális jelző, nem engedély. Forrás: Konfigurációs referencia.

A delegálás elve

Komplex projektekben bizonyos feladatok függetlenek egymástól: például egy fájl biztonságának elemzése miközben egy másik folyamat teszteket generál. Ahelyett, hogy mindent sorban kezelnél, a Mistral Vibe lehetővé teszi, hogy feladatokat delegálj alügynököknek. Az alügynök egy olyan ügynök, amely önállóan fut, teljesíti a küldetését, és szöveges eredményt küld vissza a főügynöknek. Nem tehet fel kérdéseket a felhasználónak: teljesen autonómnak kell lennie.

Ez a korlátozás mindennek a kulcsa, és részletesebben is megéri vizsgálni. Az alügynök a saját kontextusában fut, hozzáférés nélkül az aktuális beszélgetéshez – nem tud semmit arról, amit öt perccel ezelőtt elmagyaráztál a főügynöknek. Nem használhatja az ask_user_question eszközt, és egyedül kell kezelnie a bizonytalanságot. Olyan szöveget ad vissza, amelyet a főügynök beépít a saját válaszába. Mivel ki van zárva a párbeszédből, csak akkor van értelme, ha egy konkrét, jól meghatározott feladatra tervezték.

Alügynök konfigurálása

Ahhoz, hogy egy ügynökből alügynököt csinálj, add hozzá az agent_type = "subagent" mezőt a .toml fájlhoz. A konfiguráció többi része követi az egyedi ügynökökre vonatkozó szokásos szabályokat.

# ~/.vibe/agents/test-generator.toml
display_name = "Tesztgenerátor"
description = "Egységteszteket generál a megadott függvényekhez."
agent_type = "subagent"
safety = "neutral"
active_model = "codestral"  # alias deklárálva a config.toml-ban (2. lecke)

instructions = """
Forráskódot kapsz. Generálj átfogó egységteszteket:
- Nominális eset tesztek
- Szélsőséges eset tesztek (null, undefined, üres karakterláncok)
- Várt hiba tesztek
Keretrendszer: Használd a projekt teszt keretrendszerét (Jest, Vitest, Pytest...).
Csak a másolásra kész teszt kódot add vissza.
"""

enabled_tools = [
  "read_file",
  "grep",
]

Vedd észre, hogy hiányzik az ask_user_question az eszközök közül: ez nem véletlen elírás. Egy alügynök nem kérhet tisztázást, és a rendszerutasítás kompenzálja ezt a lehetetlenséget azáltal, hogy előre meghatározza a használandó teszt keretrendszert és a pontos válaszformátumot.

Konkrét használati esetek

Az első előny a párhuzamos munka. A főügynök egyszerre több feladatot is kioszthat különböző alügynököknek, amelyek mindegyike a saját feladatán dolgozik, mielőtt visszaadná az eredményét.

Főügynök
├── Alügynök "test-generator" → teszteket generál
├── Alügynök "doc-writer" → dokumentációt készít
└── Alügynök "security-checker" → sebezhetőségeket elemez

A második előny a erősen specializált feladatokra vonatkozik. Egyes feladatok olyan rendszerutasítást igényelnek, amely radikálisan eltér a főügynökétől; ahelyett, hogy egyetlen ügynököt túlterhelnél ellentmondó utasításokkal, delegálsz. Az alábbi SQL-optimalizáló jó példa: annak az utasítása csak indexekről, végrehajtási tervekről és N+1 lekérdezésekről szól, ami egy általános célú ügynöknél nem lenne értelmes.

# ~/.vibe/agents/sql-optimizer.toml
display_name = "SQL-optimalizáló"
description = "SQL lekérdezéseket elemez és optimalizál."
agent_type = "subagent"
safety = "safe"
active_model = "mistral-medium-3.5"  # beépített modell a Vibe-ban

instructions = """
Elemezd a megadott SQL lekérdezéseket:
1. Azonosítsd a teljesítményproblémákat (N+1, teljes táblaolvasás, hiányzó index)
2. Javasolj optimalizált lekérdezéseket
3. Javasolj létrehozandó indexeket
Adj vissza egy strukturált jelentést minden lekérdezéshez az előtte/utána állapotokkal.
"""

enabled_tools = ["read_file", "grep"]

A harmadik, kevésbé nyilvánvaló előny a biztonsági elszigeteltség. Egy safety = "safe" beállítású alügynök nem módosíthat fájlokat, még akkor sem, ha a főügynök destructive módban fut: az engedélyek nem öröklődnek lefelé. Dolgozhatsz tehát engedékeny módban, miközben az elemzéseket olyan korlátozott alügynökökre bízod, amelyeknek nincs lehetőségük beavatkozni a tárolóba.

# Alügynök, amely CSAK olvasni tud
agent_type = "subagent"
safety = "safe"
enabled_tools = ["read_file", "grep"]

[tools.read_file]
permission = "always"

[tools.grep]
permission = "always"

A Vibe biztosít egy beépített explore alügynököt is, amelyet automatikusan használ, amikor át kell traversálnia a kódbázist egy kérdés megválaszolásához. Ez csak olvasható módban működik, és összefoglalót ad vissza a találatokról – pontosan ezt a mintát másolod le a saját alügynökeiddel.

Jó alügynök tervezése

Minden a rendszerutasítás autonómiáján múlik: tartalmaznia kell minden olyan utasítást, amelyre az alügynöknek szüksége van ahhoz, hogy kérdésfeltevés nélkül elérje a célt. Ez megköveteli, hogy előre lássuk azokat az eseteket, amikor valami félresikerül, és leírjuk, pontosan mit kell tennie az ügynöknek ilyen helyzetekben, ahogy az az alábbi példában is látható.

instructions = """
Elemezd a projekt ÖSSZES TypeScript fájlját.
Ha egy fájl nem található, lépj tovább a következőre.
Ha a teszt keretrendszer nem azonosítható, alapértelmezetten a Vitestet használd.
Mindig adj vissza eredményt, még akkor is, ha az részleges.
"""

Két reflex egészíti ki ezt a munkát. Add meg az alügynöknek szigorúan csak azokat az eszközöket, amelyekre szüksége van – egy elemző alügynöknek nincs szüksége a write_file eszközre –, és határozd meg a várt kimeneti formátumot a rendszerutasításban. A főügynöknek képesnek kell lennie az eredmény félreérthetetlen kiaknázására: először ő olvassa ezt a szöveget, nem te.

A Vibe által meghatározott szabályok

A Vibe dokumentációja több szabályt is meghatároz, amelyet érdemes ismerni az alügynökök tervezése előtt:

  • egy alügynök kizárólag szöveget ad vissza a főügynöknek, és nem tehet fel kérdéseket a felhasználónak;
  • csak azokat a beépített eszközöket használhatja, amelyeket a fájlja engedélyez, soha nem használhat MCP eszközöket, csatlakozókat vagy bővítményeket, és soha nem rendelkezhet szélesebb engedélyekkel, mint a szülőügynök: a [tools.<tool>] blokkjai tovább korlátozhatják, de nem bővíthetik azokat;
  • a description mező kötelező: ez jelzi az ügynöknek, mikor használja; egy leírás nélküli fájlt a rendszer megjelöl, de nem tölt be;
  • a saját active_model-jén fut, vagy ha nincs beállítva, akkor a munkamenet modelljén;
  • a főügynök a delegáláson keresztül indítja el, a task eszközt használva; nem a --agent kapcsolóval választják ki;
  • alapértelmezetten legfeljebb 32 alügynök létezhet és futhat egyszerre (max_subagents, max_concurrent_subagents), és az enable_subagents = false beállítás a config.toml-ban megtilt minden delegálást.

Egyedi alügynök nélkül az ügynök továbbra is elindíthat egy általános alügynököt, amely saját utasításokkal és eszközökkel rendelkezik.

Főbb megállapítások

  • Az alügynök egy független ügynök, amely nem léphet interakcióba a felhasználóval
  • Konfiguráld az agent_type = "subagent" mezővel a .toml fájlban
  • Az alügynökök ideálisak párhuzamos munkára és specializált feladatokra
  • Természetes biztonsági elszigeteltséget biztosítanak
  • Az instructions teljesen autonóm kell legyen: kérdések nem megengedettek
  • Mindig határozz meg egyértelmű kimeneti formátumot az utasításban